A fájdalom

“Azt akarom tudni, hogy tudsz e ülni a fájdalommal,
az enyémmel, vagy a tiéddel
és nem elrohanni.”

Szólnak egyik kedvenc versem egyes sorai (lentebb olvasható angolul).
Hát igen, ülni a fájdalommal, vele lenni, beengedni magadba, hogy eggyé válljon veled, hogy kiteljesedjen, hogy kiteljesedj.

Ma leültem a fájdalmammal. Tényleg leültem. Mikor a mardosó érzés már annyira urrá lett rajtam, hogy egyetlen vigaszt láttam csak, hogy leüljek, becsukjam a szemem és vele legyek. Az érzéssel, a fájdalommal, s nem menekültem. Már nem. Pedig akartam, s talán még mindig akarok, hisz ki akar fájni, ki akar szenvedni… senki. Mindenki menekülni akar ez elől. De már nem volt hova. Oly rég óta futok, rohanok… mióta életemben először éreztem meg mi az a szívfájdalom, milyen az, ha szerelmed becsukta az ajtót előtted…

Még mindig emlékszem azokra a hónapokra. Minden este feküdtem az ágyon a sötétben, szerelmes számokat hallgattam és sírtam, sírtam és sírtam, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra.

Ültem a fájdalommal. Akkor is ültem, de talán többet is tetem, táplátam őt. S talán a hónapok alatt hozzászoktam jelenlétéhez és életem részévé vállt a fájdalom… Egyé válltam vele, s már nem tudom hogyan engedjem el…

“Fájni kell a szívnek ha igazán szeret, hisz fájdalom nélkül szeretni nem lehet.”

Ismét egy újabb verssor a fájdalomról és a szerelemről. Emberek talán évszázadok óta kötik össze a fájdalmat és  szenvedést a szerelemmel. De mi van ebben a csodálatos dologban, ebben az emberi csodában, ami két ember között létrejöhet, olyan rettenetesen fájdalmas?

Könyvek százai íródtak már e kérdés megválaszolására, s valószínű már én is fejtegettem vélemyényem erről, de mindig minden egyes újabb alkalommal felmerül a kérdés újra és újra.

Jó pár éve, talán 5 is van már, hogy azt kértem Istentől, mutassa meg mi az a szerelem/szeretet. Nem értettem akkor sem ezt az élet esszenciát, ahogy most sem, s talán soha nem is fogom. Talán ez is egy olyan kis trükkje a teremtőnek, amit ép ésszel felfogni nem lehet. Talán csak ráérezni lehet, beleszagolni és kilélegezni, de tudatosan felfogni… talán lehetetlen.

Szóval kértem Istent, magyarázza el mi ez, hogy van, s hogyan is kell csinálni. Persze épp akkor is fájt.

De mikor nem fájt? Visszagondolva életem első szívdobbanására egy fiú miatt.. lehettem talán 8 éves… az azóta eltelt 20 év rengeteg dolgot tartogatott e téren. Szerettem… mindig szerettem. Én egy ilyen teremtés vagyok. Talán túl könnyen, túl hamar szeretek. Nemtudom, de szeretek, mindig. S persze sokszor viszonzatlanul, van mikor boldogan párban s van mikor elhagyva vagy nem mellém állva valaki más miatt. Ha megszámolnám a boldogan és a fájdalomban töltött perceket, azt hiszem a fájdalom győzne. Persze voltak semleges idők is, mikor szívemet nem tépte semilyen heves érzelem, amiről mostanában sokszor azt gondolom, hogy ez a tökéletes érzés. Hisz ekkor nincs aggódás, keresés, féltés, hiányzás, ragaszkodás, féltékenység, akarás, fájdalom vagy szenvedés. Csak vagy, minden nélkül… érzelem nélkül.

Ilyenkor nem fáj semi, de nem is boldogít semi úgy mint mikor szerelmedet átölelve ringatóztok a pamlagon. Sokat gondolkodtam, hogy vajon föladnám e a szerelem által okozott bldogságot, csak hogy megszabaduljak a szenvedéstől. Ha nincs Ying nincs Yang se. Egy véglet sosem alakul ki egy másik nélkül. Ez az élet egyik szabálya, amit meg kell értenünk és tanulnunk.

Amúgy a válaszom azt hiszem nem. Nem tudnám feladni a szerelem boldogságát azért, hogy ne legyen fájdalom. Ez néha zavar is, hogy ezt gondolom, főleg mikor fáj, de azt hiszem a szerelem által adott boldogság (amit a mi saját boldogságunkra rakódik rá, amit magunkban már felépítettünk) egy olyan extrát, egy plusszt ad az élethez, ami bearanyozza, vagy megédesíti azt. Ha nem Teréz Anyák vagy Buddhák vagyunk, mindannyian vágyunk emberi kapcsolatokra, vágyunk a szeretetre, a törődésre, hogy megosszuk ezt a csodát, hogyy felélesszük ezt az érzést bennünk, hogy aztán egy másik szinten tudjunk szivárvány fényünkben tündökölni. Tehát társra vágyni és vele beteljesülni, kiteljesülni egy természetes vágy. A szerelem egy csodálatos varázslatként múködik az életben, még akkor is ha néha rettenetesen fáj.

S iyenkor nem tehetünk mást, mint leülni, ülni a fájdalmunkkal… megérteni azt, amit üzenni próbál nekünk, s elfogadni tanítását ezáltal meggátolva azt, hogy végleg felemésszen minket.

Tehát kértem Istent értesse meg a szerelmet. Ekkor én azt hittem majd egy meditációban megvilágosodom és kész, mindent tudni fogok. Csakhogy a dolgok nem így működnek. Ha tanulni akarsz valamit, ha meg akarsz érteni valamit, akkor Isten leckéket, embereket s helyzeteket ad neked, hogy abból értsd meg és tanuld meg magad a Te saját igazságodat. Így történt ez velem is, és történik mind a mai napig. Sok férfit sodort az élet azóta felém, akik viseledésükkel, személyiségükkel és hozzám való kapcsolódásaikkal tanítottak. Mind a mai napig tanítanak, s nincs két egyforma. Minden egyes újabb férfi egy újabb leckét tartogat, s mikor már azt hiszem, most már mindent tudok, most már vége lesz, kapok egy újabb egy másabb leckét, egy újabb férfit az ó saját életével, gondolataival, problémáival, nehézságeivel és világ szemléletével. Isten mindig emeli a tétet, s a lapok még nem fogytak el a kártya pakliból ahogy látom. Mennyi van még hátra, mikor lesz ennek vége, azt nem tudom. Talán még Isten sem tudja. Hogy mi a végső cél, amit meg kell tanulnom? Az talán csak tőlem függ. S ahogy magamat ismerem, nem állok meg a felső fok előtt s csak reménykedni tudok benne, hogy már ott járok. Hisz úgy érzem, most már elég. Elég… Értem már… Értem…

Megtalálni az egyensúlyt a szeretet boldogsága, az élhetőség, a küzdés a kiegyensúlyozottságért, az elengedés a boldogságért, a türelem és az önmagunk tiszteletben tartása és szeretése között. Ez egy hatalmas lecke.

Megérezni a szeretet és a szerelem boldogságát valaki felé és elfogadni azt, küzdeni a kapcsolat harmóniájáért, ami sokszor nem mást jelent mint tenni és engedni. Majd érezni mikor van az, mikor túlmentünk a határon és jobb inkább elengedni, mert a tenni és elfogadni már erőnkön és személyiságünkön felüli dolgokat kér, amivel végérnyesen megváltoztatnánk magunk vagy a másikat. Türelmesnek lenni a másikkal, magunkkal és a kapcsolat előremenetelével kapcsolatban, de érezni hol van a határ, ami számunkra már kellemetlen. Szeretni, fürdőzni a szerelem sugaraiban, de tudni félreállni, mikor azok a sugarak fájdalmat is hoznak, melyek már saját magunk szeretetén túl mutat, s a másik szeretése helyett a saját szeretésünket választani. Változz meg, de lágy önmagad, fogadj el de tegyél is, légy türelmes, de cselekedj is, szeresd őt, de szeresd magad is, fogadd el őt olyannak amilyen, de ne add fel közben önmagad. A szerelem ezen sokszőg által alkotott kötelek keresztmetszetén táncol, s mi ott egyensúlyozunk a közepén.

Egyensúlyozzunk hát ügyesen!

 

Egy Ima:

Drága Istenem, köszönöm, hogy velem vagy, hogy vigyázol rám és, hogy tanítasz. Köszönöm, hogy meghallgatod kéréseimet és támogatsz az úton. Tudom, ha adsz egy feladatot azt azért kapom, mert meg tudok vele bírkozni de ehhez kérlek add az erődet. Kérlek nyújtsd a kezed, érezni akarom, hogy fogsz, nehogy leessek a szakadékba. Kérlek adj erőt az úthoz. Add, hogy megértsem, amit meg kell, hogy megtanujam amint csak lehet, hogy aztán végre kiteljesedve élvezhessem a gyümölcsét ennek az útnak. Én ezennel úgy döntök lerakom a szenvedést egyszer és mindenkorra. Elég volt. Nincs már rá szükségem. Meg tudom érteni a leckét anélkül is, hogy fájna, s tudok tanulni e nélkül is, mert te itt vagy és utat mutatsz.
Az élet egy választás, amit minden nap újra és újra meghozunk, úgy mint a boldogságot. S ma én azt választom, Boldog leszek!

Köszönöm!

A világ

Hmmm ezt a bejegyzest olyan 2,5 éve irhattam, de valahogy nem posztolódott. Hát akkor most 🙂

Szeretek csak úgy üldögélni és nézni az embereket, megfigyelni hogyan viselkednek, öltözködnek, beszélnek, járnak, miket csinálnak…

Ma néztem ahogy 10 éves lányok szombati suli után azon gondolkodnak, hogy sushit egyenek vagy taj kaját…
És ez itt teljesen normális dolog. Én 10 évesen azt se tudtam mi az hogy sushi, nemhogy magamnak vettem volna meg egy kajaldaban.
Számomra ez a világ csodája. Hogy MÁS a normális minden embernek. Mások a megszokott dolgok, mások a szokások, a viselkedési normák és az élet tapasztalat.

Itt Szingapúrban teljesen normális, hogy 10 évesen nem otthon ebedelnek a gyerekek, merthogy otthon senki nem főz. A segítők (Helper) szokott főzni ha megkérik. De az anyukák nem, nem is tudnak a nok itt főzni. Nncs rá szükség, mert kajaldaban enni sokkal olcsóbb és meg nem is kell a fozessel bajlódni.
Aztán itt a gyerekek mar 6 évesen megtanulják hogyan kell a suli kajaldajaban ebédet venni, mert az előre fizetős menza, ahol minden gyerek ugyanazt eszi dolog nem létezik. A gyerekek a menzán kisebb kajàldàk közül választhatnak ahol mar 6 évesen fizetniük kell maguknak. Persze ha a gyerek csak csokit vesz magának ebédre azt senki sem tudja kontrollálni.

Aztán az is normális, hogy van választási lehetőség különböző kuzinok között. Szingapúrban az egyik legjobb dolog, hogy rengeteg féle ennivaló közül lehet választani.

A világ ugyan olyan, de megis teljesen másmilyen. Ez az ami engem érdekel és motivál. Szeretném jobban megismerni, hogy a világ hogyan működik a színfalak mögött. Hogyan viselkednek az emberek különböző országokban, kultúrákban, vallasokban stb. A világon annyi minden felfedezni való van. És én Szeretném megérteni az embereket, mert hiszek abban, hogy mi mind egyformák vagyunk, bár még is különbözőek.
A világ egy csodálatos hely!

The Invitation

It doesn’t interest me what you do for a living.

I want to know what you ache for

and if you dare to dream of meeting your heart’s longing.

 

It doesn’t interest me how old you are.

I want to know if you will risk looking like a fool

for love

for your dream

for the adventure of being alive.

 

It doesn’t interest me what planets are squaring your moon…

I want to know if you have touched the centre of your own sorrow

if you have been opened by life’s betrayals

or have become shrivelled and closed

from fear of further pain.

 

I want to know if you can sit with pain

mine or your own

without moving to hide it

or fade it

or fix it.

 

I want to know if you can be with joy

mine or your own

if you can dance with wildness

and let the ecstasy fill you to the tips of your fingers and toes

without cautioning us

to be careful

to be realistic

to remember the limitations of being human.

 

It doesn’t interest me if the story you are telling me

is true.

I want to know if you can

disappoint another

to be true to yourself.

If you can bear the accusation of betrayal

and not betray your own soul.

If you can be faithless

and therefore trustworthy.

 

I want to know if you can see Beauty

even when it is not pretty

every day.

And if you can source your own life

from its presence.

 

I want to know if you can live with failure

yours and mine

and still stand at the edge of the lake

and shout to the silver of the full moon,

“Yes.”

 

It doesn’t interest me

to know where you live or how much money you have.

I want to know if you can get up

after the night of grief and despair

weary and bruised to the bone

and do what needs to be done

to feed the children.

 

It doesn’t interest me who you know

or how you came to be here.

I want to know if you will stand

in the centre of the fire

with me

and not shrink back.

 

It doesn’t interest me where or what or with whom

you have studied.

I want to know what sustains you

from the inside

when all else falls away.

 

I want to know if you can be alone

with yourself

and if you truly like the company you keep

in the empty moments.

 

Oriah

Love – Lesson No. 1.

Thanks you God, to letting me see who I really am! Thank you God for teaching me all the lessons I need to be learning! Thank you for providing teachers on the way! Thank you for letting me BE! Letting me BE who I am. Now I have changed because now I know, I AM! I am perfect, I am OK, I am GOOD! I have changed cause now I know I was afraid to be lonely, to be without love, that nobody will love me if I am not perfect. I wanted to be everything for everyone, so they love me. I have changed because now I feel I will never be without LOVE, cause till I share my love with the world, the world will share his/her love with me. Till I go around loving everything, giving a smile from my heart, giving my patience, my understanding my balance, my love, people will give their love back. Not everybody, but those who can, those who also have love inside of them. I don’t need to be afraid that I will not be loved as I am loved right now! I am loved by many people, who think I am awesome! Who know I AM AWESOME!!! People who got the energy to get to know me, who really know me, they didn’t reject me even when I was not like this, even when I made stupid things, when I was acting out of fear. They are the ones I need to focus on and those who can’t see me, who can’t share their love with me, it is only because they don’t have love for themselves either. It’s not their fault, they don’t know any better. And it’s not my fault either.

I am perfect as I am right now. And people do love me! But if I meet with someone and act out of fear and not from love, then I make the other person’s part more difficult, because if I act out of fear, not out of love, I don’t share my love with them I only share my fear. So I cant receive love back.

Give what you want to get. Till the point I shared only love with him, I got back only love! But at the very moment I shared my fear, there was no more love. And everything collapsed. Just one split second of doubt and it changed everything.

I don’t need to be afraid to be without love, because till I share my love, I will get love. From others and from myself. And my biggest fear, that I will be alone, is not a fear anymore. Cause till I love, they will love me and I never be alone in this world! Ever!

The answer is LOVE! Share your love with the world, give LOVE! Give first, give your LOVE! It will make you happy.

If you think you don’t have energy to share love, that’s not love then. Sharing love is wonderful; it will give you energy and strength ever moment! If you feel you are tired to give, then it is not love what you are giving. Giving your love make you fly to the moon.

Give love, and nothing else to the world! The world and it’s people don’t need anything else, just love! The world doesn’t need your pity or your help. The world doesn’t need you to take care of them, to put them on your back. To put everyone who you meet on your back one by one! Nobody asks you to do that! You do that with yourself. People need to walk on their own feet. And if you put them on your back, they will suffer, cause they meant to walk alone. And you will suffer too cause you think you are giving your love to them and they cant accept it. But it is not your love you are giving them. It’s your desperate need to fix the world, to avoid suffering. But the world doesn’t need to be fixed by you putting everyone’s problem on your back. The world doesn’t need to be fixed, the world will change by everyone walking his or her own path and acting out of love. So if you want to fix the world if you want to fix everyone, then you need to fix yourself.

If you give only your love and nothing else, people will take it in a way they need it. Sometimes as your body who can go to the cinema with them, sometimes as a lover with whom they can make the most wonderful love, sometimes as a friend who can cry on your shoulder, sometimes a teacher who can teach the lessons of life to them. But it is up to them how they use your love, not up to you! The only thing you need to do is to LOVE!

Don’t do anything, just LOVE!

And what if they can’t appreciate your love? That doesn’t matter, cause when you truly love, you are not loving to be appreciated. You love, because it makes you happy to love! You love because of yourself not because of the other!

Don’t do anything for others! Do everything for yourself! Love because of you, not because of them! Don’t love someone because the person needs your love! Nobody needs your love! What everybody needs is his her own love! As you don’t need anybody’s love, only YOURS! That’s all you need! So don’t love them because they want you to love them! Love them because you want to love them, because it makes you feel wonderful to LOVE!

I love you and it makes me feel wonderful! I am not asking you to love me back. You will love me anyway if you have love inside. I don’t need your love, I have love inside of me. But if you want to love me, thank you! It will make you wonderful! And it will make me feel even more wonderful, and we can feel wonderful together because I love and you love!

But I will not feel wonderful, because you love me, I feel wonderful, cause I love you and I love me!

People often mistaken love. They think they are happy, because they are loved. They say: “I am happy because you love me.” And the moment they believe this lie (what is a truth for them), they got scared. Fear kicks in! Fear of loosing this love, fear of loosing your love becausethen they will stop being happy! Fear comes and takes over the place of love. And what happens then?

Fear and love is like day and night. The two can’t exist at the same time. If it’s light, there is not dark and when it is dark, there is no place for the light. So when fear appears, it takes over love. And what fear gives us? Worry. Worry of what might happen? Worry that we will loose the other person’s love. And we don’t realize that the moment we let fear come in, it is the moment we loose the love, but not the other person love, our love!

We already feel how is it being without love. But we make assumptions and think oh, this is how it feels when the other person doesn’t love me. And because I am feeling this now, it means that the other person DOES NOT love me already. And we get even more scared. We withdraw our love from the other and we withdraw our love from ourselves too. The other person might feel the change in you, he might still love you never the less but it doesn’t matter, cause fear does something more. Fear builds a wall around you. You are so afraid that you will loose others love, that you build a thick concrete wall around you to keep the love inside but you don’t realize, what you actually do is blocking others love. You are not giving love to yourself and because of the wall you have built around you, your cant feel others love either. And you are trapped. You are trapped in your own trap. In your own fear. And you are without love. You don’t feel the love.

The fear of being without love immediately made you be without love.
Love and fear can’t be in the same place.

The other person is trapped too, because there is nothing he can do to make you feel his love. So what can he do?

He might stay and love you never the less because he believes in you, he believes you are stronger than any fear and eventually you will break out of your prison. He will sit next to you and wait patiently to rescue yourself. He will not break down the wall for you, he can’t do that. It is your role to do that. But if he understands, he will know it’s just a phase you are going through and once you learn your lesson, you will never build a wall around you again.

Or he might got frightened too, seeing you built the wall around you, seeing how you withdrawn your love from him and from yourself and seeing how his love bounces back of the wall. He gets scared too. His fear kicks in too and takes away his love. And as soon love is going and fear is coming, he quickly builds his wall around himself too. So now you are two people in your own cocoons, standing next to each other feeling empty, feeling hurt, disappointed, rejected, not loved, and afraid.

When this happens there is a few scenarios what usually occurs. The two cocoon might still remembers how beautiful was when you shared each others love, you remember the amazing time when you were walking on the street hand in hand, seeing the beauty in everything you looked at. Feeling the immense love what was radiating out of you, what made you feel amazing! And where you could appreciate every beam of light, every ray of the sun and every drop of rain. When you smiled from the bottom of your heart. And these memories make you want happiness back, make you work hard on yourselves, build up trust and love again, so you can have love, you can share love and you can live again without the wall around the two of you.

But sometimes you don’t know how to break down your own wall, because you don’t even realize you have a wall around you. You only see the other’s wall and you go and tell this to the other. But of course the other can’t see his own wall either, but sees your wall. So you start to argue. You through things to each other, you point fingers, you blame the other, because you can’t see you are as much in deep s*it as the other. Couples can fight like that for ages, not realizing they both live in their cocoon not letting their love fly freely, but expecting the other to love them and blaming them for their own misery.

If they have commitment for each other, they look for help and the help will come. The help is already here actually. The universe put the help on a plate next to us the very moment we doubted love. The very moment we planted the seed of fear in ourselves. But we need to ask for this help, we need to look for it. As the bible says: Ask and you will be given! You need nothing more. As soon as you realize the help, you can start using it. If you feel there is no help around you, take another look! Is there a book lying next to you for weeks already, you have not read yet? Is there a conference your friend keeps talking about for months? Is there a therapist, a healer in your family, or next door? Is there a technique, meditation, self-hypnosis you have learnt years ago, what you haven’t practiced for long? Take a good look around you! It’s there in some shape or form! You just need to open your arms and get it!

With help, you can break down your own wall; you can invite love back into your life again. And as soon as love comes, fear will say goodbye. And you will start feeling amazing again. You feel wonderful, you feel alive and happy because you LOVE! You love again! You love yourself and you love everything and everyone around you! And you know you will never go back and build your wall again.

The other will change too, he will realize what he has done with himself and he will also never let love leaving his side and never build a wall of fear around him again. Like this, you can live without walls, without fear, only in love. You love yourself and you love him. And you don’t want anything in return. You are not afraid anymore. And he will love himself and he will love you. And he will never want anything in return. So you can love each other without fear of not getting anything in return, without the fear of not being good enough for each other. Without the fear of loosing each others love.

Just LOVE! It is all what you need, to be in love, to feel the love, to be happy!

LOVE!

A prayer:

Thank you God for showing me who I really AM! Thank you God for holding my hand on the way. Thank you God for providing me with teachers along my way. Thank you for letting me realize the help next to me. Thank you for helping me know with my mind and feel with my heart that I am perfect as I am! Thank you for making me realize that only LOVE exist! That only with LOVE I can live a fulfilling and happy life. I have changed because now I know that till I love, I don’t have to be afraid. I have changed because now I feel that with loving myself I have all the love I need. That while I share my love, while I give my love to the world the world will give his love to me. I have changed because now I know I just need to love and love only! Thank you! It is done! It is done! It is done!

In the end the sun is equally bright everywhere

Since I was 13 I knew I want to move abroad. I was just curious about the different parts of the world out there. I didn’t know what I am looking for exactly. I just knew I have to go.

I worked towards this goal till 22 and then I had the opportunity and I left. I went to Singapore and enjoyed 3 amazing year in the sunny country. While I was in South-East Asia I grabbed the opportunity and traveled. Traveled around SEA and admired the beautiful nature, the ocean, the sea, the mountains, the sun and their combination on beautiful, warm days.

Later I went to South America and traveled across several countries and cities. I lived in big cities and small villages. I discovered many different things over there but one thing I vividly remember was the incredible blue sky, the clouds, the mountains and how the sun dances between these to show us their shinning beauty.

Before I returned home I spent a few weeks in Las Vegas. A place I never craved to go. I was not interested in gambling and since that all I new about Vegas I didn’t care. Still I ended up there. And what did I see? The sun again. The sun, how it puts a protective coat on every building, old and new, how it sparkle on the glasses, how it made people happy because of its warmth.

And then I was at home. Sometimes when I walk on the street I look at the trees at the sidewalk, at the mountains in the distance and I compare these with the streets, sidewalks and mountains I saw in other countries. And of course I always find a place where something was nicer, better, newer or more traditional. But then I look at the sky, the sparkling sun, which shines at me like it does anywhere else in the world, it makes everything glow here, like in other places, it warms us up like anywhere else, it smiles and laughs if there is no difference between here and there. And I realize, there is no difference between here and there. Because it is the same sun that shines on us regardless where we are.

Being Lonely

Yesterday somebody asked me what is the opposite of lonely? (Please take a few seconds now to think about it for yourself.)

So I thought about it. Opposite of lonely? A few years ago I would have said belong to someone. Like living with someone in the same house, being in a loving and balanced relationship, being married to be simple.
But now, I don’t feel that way.

I used to be so lonely. I used to say; when somebody asks me why did I leave Singapore that I was so unhappy that I couldn’t see how happy I was. Ironically, but that’s true.
I used to be so unhappy, because I thought I am lonely.
I was either living with my parents or with flat mates. And those flat mates were always my very good friends, my best friends even! So I was always surrounded with many people, whom I loved. I had lots of friends, whom I met every day. Besides I was working with hundreds of people every day. But I was still lonely. Why was I lonely?

I thought I am lonely because a) I either didn’t have a boyfriend or b) when I had, he was living in China, so we could only meet once in every 3-4 months. I was in a long distance relationship for 3 years and I was unhappy, lonely. I thought I need my other half to be with me physically, to live in the same house as me, to lie next to me every night. I thought I couldn’t be happy if he is not here physically. I had him, we were in love, but I couldn’t see that. I could only see and feel the pain. Te pain I choose to see, I choose to concentrate on the loneliness instead of the happiness. Why?

I thought I NEED him. I need him to be with me, I need him to show me his love every day with him being with me. I blamed the distance for my unhappiness and for my loneliness.
I felt he doesn’t give me enough love, because he was not with me physically. So I was lonely. It resulted, that I couldn’t be alone at all after a while. I had to be with someone, with friends all the time! To not to be lonely I NEEDed to be with someone physically.

Now, being on the road of awakening for a few years, I feel differently. I am not lonely anymore. Now I spend most of my time alone, not meeting with ppl every moment, I even work alone nowadays and I am single right now. Still I never felt being as NOT-LONELY as now.
How can it be?

I am not lonely anymore. Even though I spend most of my time alone, I am not lonely. I don’t feel the NEED to be with someone all the time. I appreciate the time being with my one and only family, more than ever before, spending time with my beloved friends, who stayed being my friends even after disappearing for the other side of the world. I don’t NEED a boyfriend desperately anymore. Of course I am looking forward to meet with the prince on the white horse, but I am not devastated to be with someone. How come?

Because I feel complete being with ME, being ME. I give love to myself now and I accept love from myself. I appreciate every single minute being with people I love. But now I feel complete, being just ME. I feel complete. So the opposite of lonely is COMPLETE.

Guidance

We were all guided by, but some of us are unaware of it resulting being resistant of it.

I wondered a lot in South America how come Silviu is always so open for all sorts of things, mainly spiritual, what came to our way, while I was always resistant and was questioning everything. Iunia was in between us.

I never understood. One of the reasons we went to the trip is to discover the world and what lies under the cover. This of course includes spiritual discovery as well. By the time we lift Singapore I considered myself a spiritual person, so I was open for these sorts of things. But still, every time something new appeared I took a step back and questioned, while Silviu was running into it with open arms.

First of course I thought something is wrong with him J Later I thought something is wrong with me. Than I just accepted, it is what it is. Tried to be more open, but still was very difficult for me. And not because the things were bad or boring or stupid. All things we discovered, thanks to Silviu or otherwise turned out to be amazing and I was always very happy at the end that we did it, we have learnt it etc. But when a new thing appeared again, I was the usual Bogi with a strange look on her face and arms crossed.

Today finally I understood.

I was sitting at home, working, while listening some Hare Krishna music what we used to listen in the Eco Yoga Park in Argentina. And my heart filled with joy and love while my eyes with tears. The music brought back great memories. Memories, which were once, mine physically and which are now mine in my heart forever. I thought: “If I would get another chance to be in the Yoga Park I would stay longer and I would woke up every day at 5am to attend the early morning meditation.”

And then I caught myself: So why didn’t you do it, like Silviu of course? Why were you happy there but also happy to continue your journey?

And then I understood. Because I never really asked for it. I was guided without asking to discover all sort of spirituality consciously.

What I wanted many years back is to be HAPPY. That’s all I asked from God on a Wednesday night crying in my bed heartbroken and hopeless. And God replied. He opened the door next day for me in the skin of Iunia. I was introduced to spirituality – undercover of course. I have never asked for spirituality, I have asked for happiness. I was a practical person, with numbers and statistics and proofs. And, 3 days after my devastated discussion with God I immediately met a woman, stating she had met with Jesus… and of course I was holding my head thinking were the hell I am. But for some reason I sticked with that woman, something inside of me didn’t let me leave. I was guided and I didn’t know about it.

One thing happened after the other and that woman became my very first teacher who showed me a world I could never imagine. This woman turned me into the person of who I am today. And I can never thank to her enough for that. Giselle, thank you to believe in me even when I thought something is wrong with you J Now I know, it was me, I was unaware.

She was the one who inspired us to go to South America. So we went. From that day onwards (my conversation with God) the spiritual life was lying in front of my foot without I even asking it. And because it was always there in extensiveness without me consciously wanting it, I didn’t realize the gifts I get.

Silviu in the other hand knew consciously that he wants to discover the different spiritual things in the world. He was conscious about it, he had a mission an exact mission. I became aware and aware day by day, slowly.

I asked for happiness, Silviu asked for spirituality and I didn’t realize the two things are the SAME. I was resistant because I didn’t see the forest from the tree. He knew exactly what he is getting is what he wants.

We both were and still are guided, I just needed some time to discover the power of the special opportunities what came into my life suddenly.

We are all guided in this world, even if we know it, even if not. So don’t miss out any opportunity! Don’t miss out any learning point, because they might not come back exactly like this! Don’t miss out on any answer what comes, because YOU ASKED for it. Even if you can’t connect your question with the answer, even if you don’t realize that God has replied in the form of a teacher, a book, a seminar, a new friend or even a new job or sickness. You are exactly where you need to be and experience what you need to experience! Don’t be resistant for the new or strange things but live life with an open heart!

We are all guided! Thank you Iunia, Giselle Silviu and God for guiding me!

In another life…

Well, I guess I don’t need to highlight that I do believe in OTHER life.

Since I was little I was never satisfied with the fact of dying and than go either to heaven or to hell. I was always hoping for something more, something better than getting only one chance to LIVE.

Walking down the road called life I came across many different ways of seeing life. One thing was common in most of them: reincarnation. Which is the chance, that I did live before and probably not even once, but many times and also after I die I will live many more. Live again and again to learn, grow, develop and correct my previous mistakes. For me this is the reason of reincarnation, to be able to try again and again, while improving in every one of them, live more consciously and wisely. Why? Because the reason to play the game called LIFE is to reach a certain level of consciousness, knowledge and behavior. And until then, we come back again and again to improve and learn new lessons.

Yes new lessons, because these lessons make sure we reach the final goal, a higher level of consciousness. And who chooses these lessons? WE! We are the ones who, before coming down to this earth for a new life, for another chance choose the lessons we want to learn. We, so to say apply for these lessons and the universe, God or who ever we believe in make sure we receive them when we are ready. When we get challenges in life, it is like taking an exam after a lesson. When we pass the challenge, this is when we learn the lesson. If we don’t pass at first, not a problem, life will provide another challenge like the previous one. If we again fail to learn the lesson, we still have nothing to worry about; cause life is so generous to provide that lesson over and over again, till we finally learn. This is why so many people are asking: “Why this thing is happening with me over and over again?” or “Why I always meet with the same kind of guy?” etc. this is because we haven’t learnt the lesson we supposed to. But who to blame in this situation? Life, God or the Universe? No. We can’t blame anyone, or if you really want to, then we can only blame ourselves since we are the ones who choose to learn this particular lesson in this particular life. Life is that simple J, even though often it doesn’t seem that way.

We can imagine the whole thing as a school. When we register they tell us what is the curriculum, what we will learn every year. During each semester we have tests with a big exam at the end of each year. We can go to the next year, only if we pass on the final exam. If we don’t, we have to repeat the same year, with the same lesson and exam. This continues till we finally pass. Life not much different from school, we just pretend not to know this and not to care about it. We just expect that life will be always easy and smooth and when it’s not, we are devastated and stand in front of life’s open door without understanding what’s the heck going on.

So IN ANOTHER LIFE. This statement, this idea, this way of looking at the world really caught my attention and I decided to believe in it. And not just believe but go even further and look into the eyes of my past and try to figure out things. But this is already part of another story.

So where do I stand right now? “Accidentally” I came across this new Katy Perry song, which awakened something in me. (I said “accidentally” because many years now I don’t believe in accidents, however I believe that every single thing in our life is a part of “somebody’s” (up there) well planned plan.) So this song. This song says: “In another life I would be your girl, in another life I would make you stay…”.  This song is a very beautiful love song, where of course one looses the other. There are many songs out there like this of course, but this one gives you a chance for another life, where the couple, where you can be with your loved one again. This song is the representation of a better future, for HAPPINESS, which is not in your life right now. This is beautiful. And as you can see, the concept doesn’t stand too far from me. However first time in my life, when I listened to this song, I felt something different. Something different from what the song might wanna tell you, from what most people get out of it. First time in my life when I have heard the lyric: In another life I would be your girl, we keep all our promises… In another life I would make you stay”, hit me like lightning: What if THIS IS THAT life, what if this is the so called ANOTHER life? What if this song wants to remind me, us that here we are in front of another chance, where we can make everything better? Where we can correct the mistakes we made previously (in previous life even) what if we get another chance NOW to be with the one we love deep down in our heart, the one who we might lost in previous life?

This song spoke to me. This song made me wake up and realize I shouldn’t live in the illusion of thinking there will be another life when everything will be fine, so NOW I don’t have to do anything just cross my legs and wait, rather realize that the opportunity to make my life better, to be happy, to be with the one my soul really desire, regardless of distance and time is NOW and HERE!

Are we brave enough to take the step towards our happiness?

Or will we wait for “another life”…

 

Megérkeztünk

Március végén megérkeztünk következő félévünk színhelyére, Latin Amerikába.

Az itt eltöltött élményekről a következő blogon olvashattok már most: threebackpacks.wordpress.com

Nézzetek be hozzánk!

Nyughatatlanság

Remek napokat töltök el manapség a barátaimmal és a kollegáimmal. Vacsora minden hétfőn rinával, keddenként felmegyünk a tetőre Nat-el és egy kis bor mellett csevegünk az elmúlt 3 évről és fejlődésről amin kereszstül mentünk.

 

Szeretek a tetőn lenni, nem azért mert tetőő, hanem mert messze ellátni. Látni a fenyeket a messzeségben, a felhőkarcolók fényét, az autópályán rohangáló autókat még éjszaka is… és hirtelen belémnyilal az érzés, az érzés, amit már éreztem, ami olya ismerős, ami mindent elindított… 13 évesen Kanadába töltöttem 2 hónapot, ami talán végérvényesen megváltoztaatta a világról alkotott képemet… és ott a tizen valahanyadik emelettről bámultam le éjszakánként a nagy messzeségbe. Az  előtt sosem láttam 4-4 sávos autópályát, főleg nem a ház mellett, ami éjszaka is tele volt autókkal, látni a piros-sárga fényket, a felhök közé magasló épületek fényeit… egy ablakból kibámulva láttál 100 meg 100 embert… és egyszerűen csak álltam az ablakban és bámultam ki a nagy semmiségbe és valahogy boldog voltam…. És mikor most kinézek itt Szingapúrban vagy akár hol egy magas abalakból és látom a az éjszaka nyüzsgését a fényekkel ez az ismerős érzés jut eszembe és csak mosolygok J

 

Két hét van hára a nagy utazásig. Ami igazán izgalmas dolog…

De a nagy készülődésben eszembe villant, hogy ez nem csak egy új élet, új akland kezdetét jelenti, hanem azt is, hogy elmegyek Szingapúrból. És egyben elhagyom DFS-t is. És amennyire készültem erre a pillanatra, így az utolsó napokban szomorúan érint ez az oldal. Végül is csak ide jártam be minden nap az elmúlt 3 év és 3 hónapban – 1185 nap. A kollegák mind mint családtagok lettek mégha távoli csalodtagok is J

Amindennapi kévászünetek Hemával, ebéd Michellel és Fern-el, recruitment hajsza Annaval, Sharmilaaval és Li Wah-val, rendezvényel szervezése a Claymor-I irodával, orientációs turára vinni az új alkalmazottakat a Galériába és a raktárba (raktár??? – warehouse).. akármilyen is volt ez az elmúlt 3 év a cégnél, az állandó hülyeségek a fönökömtől, a hierarhikus viselkedés a cégnél, hogy nem lehet úgy megközelíteni az elnőkhelyeteseket, hogy azt ne a főnökömön keresztül tegyük, az iritáló interjúk, ahol a Mondj 3 erősségedet! már  nehéz kérdésnek számít, az streszes követelések, hogy mindig minden MOST kell még ha ép akkor már 10 másik dolgot csinálsz MOST J de ez mégis az életem részévé vállt és az is marad örökre.

Ha elmegyek is emlékezni fogok a sok leckére amit megtanultam a fönökömről, a kulturáról, a cégről és a Szingapúriakról.

 

Mert legbelül egy kicsit én is Szingapúri lettem….

És nem csak azért mert minden mondat végére oda rakom a LAH szót automatikusan (Kínai nyelvből jövö tipikus Szingapúri beszéd), vagy mert olyan letta hanglejtésem és nem is attól, hogy a CAN szót mint fő igét, főnevet, tárgyat használom, de még attól sem, hogy már kívánom a jó kis Char Siew Noodles-t, Red Bean Pau-t, Teh Tarek-ot stb

…otton érzem magam… mikor végig megyek az utcán és körbenézek, mikor beleszagolok a szingapúri levegőbe, mikor meghallom a zajokat, mikor a taxi soforökre mérgelődöm mert nem tudják hol van ahova menni akarok, mikor titokban eszem a buszon merthát tilos, mikor elbóbiskolok a buszon és egy szemmel felnézve is tudom, hogy hol járunk… akkor érzem, hogy ismerem ezt az országot, ismerem hol vagyok (és most nem csak a külsőségekre gondolok).

Ha 3 évet eltöltesz egy országban szügségszerűen és automatikos aszimilálódsz a környezethez és szokásokhoz. Néhány országban ez jobban látványos válltozást eredményez, néhol kevesebbet, néhol ez a válltozás kényelmes, néhol kényelmetlen… J

 

És ilyenkor elgondlkodom, miért akarok elmenni?? Végre mekszoktam itt, megszoktam az országot, az embereket, a kulturát és végérvényesen szeretek itt élni… imádom a barátaimat, az életet amit élek, a levegőt, a tengert… de akkor miért…

És a válasz mindig ugyan az, mert Még nem talltam meg azt amit keresek…

És mert valami hajt… és csak nyughatatlanságnak hívom… nyughatatlanság, ami emberek millióit ösztönöz minden évben, hogy felfedezzék a világot és ami mögötte van.. Nyughatatlanság, ami az ébredéshez vezet… Ezért lett ez a Blog neve is J

 

De miért a szomorkodás? Azthiszem ez csak egy kicsit sok egyszerre, itthagyni egy országot, itthagyni a munkahelyet és itthagyni a barátaimat… persze most mondhatjátok, hogy dehát csinálta én már ilyet, mikor otthonról elmentem. Igenám, csak akkor tudtad, hogy oda visszatérhetsz, mert az az OTTHONOD a barátok ott lesznek majd (a többség) a család is ott lesz. De itt.. sosem lehet tudni… de tudom, hogy ez nem örök búcsú, tudom még visszatérek. Ha nem is örökre, de Szingapúr mindenbizonnyal egy állomás lesz az életem jövés-menési során…

 

Egy újabb bizonyítványa annak, hogy nincsennek véletlenek: hogy miözben ezen töprengtem rátaláltam Márai Sándor írására. Legyen ez hát a válasz a kérdésre.

 

“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, házak, célok, életkorok és változások között haladsz… Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.” (Márai Sándor)